A Sportújságírók Világnapja alkalmából idén is megrendezte díjkiosztó ünnepségét a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ). Az angyalföldi Kakas étteremben megtartott rendezvény azonban megemlékezéssel kezdődött, a szombaton hajnalban elhunyt Imre Mátyás sportújságírótól búcsúztak a megjelentek.

A Világnapi ünnepségen Kocsis L. Mihaly, Kristóf Lajos és Török László Életműdíjat kapott, Világnapi elismerésben részesült Ághassi Kovács Attila (index.hu), Tóth Gábor (Vas Népe), Vajda György (Nemzeti Sport), Virányi Zsolt (MTVA) és a FourFourTwo magazin szerkesztősége.
A Feleki-díjat Gundel Takács Gábornak (MTVA) és Lantos Gábornak (Magyar Rádió) ítélte az MSÚSZ elnöksége, ők nem tudtak megjelenni az eseményen, az elismerést később veszik át.
Az MSÚSZ Nívódíj-pályázatának eredményhirdetésére is ezúttal került sor. A díjazottak:
Írott sajtó kategóriában nívódíjas lett Csurka Gergely (Nemzeti Sport) az Egy világbajnok halálára című írásáért. Elnökségi elismerő oklevelet kapott Szöllősi György, az FFT főszerkesztője és Bodnár Zalán, az FFT munkatársa a pályázatra beküldött anyagaik magas színvonaláért, Hegyi Iván, a Népszabadság sportrovatának vezetője az Örök rangadók című sorozatáért és Ághassi Kovács Attila, az Index munkatársa a brit olimpiai csapatban dolgozó magyar edzőkről írott sorozatáért.
Fotó kategóriában nívódíjat Mirkó István (Nemzeti Sport), elnökségi elismerő oklevelet pedig Székely-Nagy Katalin (Navigátor Média) és Illyés Tibor (MTVA) kapott.
A sportkönyv kategória nívódíját Dénes Tamás és Sándor Mihály kapta a Bajnok-csapat! című könyvért. Elnökségi elismerő oklevelet adtak át a Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőtriónak a Királyok, hercegek, grófok című könyvért.
A MSÚSZ elektronikus (tv, rádió) kategóriában is kiírta a Nívódíj-pályázatot, de nem érkezett be az értékeléshez szükséges hat pályázat, ezért a díjat nem osztották ki.
Az ünnepség délelőttjén rendezett Hoffer-kupa kispályás labdarúgó-tornát a Kelet-Magyarország csapata nyerte a Nemzeti Sport egyéni és csapatjáték rovatának gárdája előtt.

Fotók: fourfourtwo.hu/Takács József

További fotók a Galériában
*

Tudnivalók a kitüntetett kollégákról

VILÁGNAPI ELISMERÉS-DÍJ

Ághassi Kovács Attila

Rögtön az érettségi után, 1995-be kezdte a sportújságírói pályát a Nemzeti Sportnál, majd a Sport Plusznál folytatta, 2000-től pedig az index munkatársa. Azóta a leglátogatottabb hazai internetes lap rangidős munkatársa a sportrovatot tekintve. Főleg az olimpiai sportágakkal foglalkozik, azon belül is a külföldön élő, dolgozó magyar szakemberekről, sportolókról írt cikkeivel szerzett további hírnevet magának. Ebben a témában könyvet is írt Elfelejtett aranyak címmel. Londonra fókuszálva pedig a brit olimpiai csapatban tevékenykedő magyar szakemberekről készült sorozata vívott ki szakmai elismerést.

FourFourTwo szerkesztősége

A világ vezető labdarúgó-magazinjának 21 országban van helyi kiadása, Magyarországon 2010 márciusában jelent meg a piacon, és mondhatjuk, meghódította a közönséget. Az úgymond magyar rész minden tekintetben felveszi a versenyt a központból kapottal, és erre az egész szerkesztőség büszke lehet. Érdekes rovatokat honosított meg, sikerült egyéni megközelítési módot találni, és ezzel színesítette a magyar sportújságírás palettáját. A jövő héten a magyar FourFourTwo 29. száma jelenik majd meg, szokás szerint 130 oldalon kizárólag futballal foglalkozva.

Tóth Gábor

Kétezer óta dolgozik a Vas Népe szerkesztőségében. A közéleti rovatban kezdett, a sportrovathoz 2004-ben került. A Vas Népe olvasóit hétről hétre ő tudósítja a Haladás NB I-es futballcsapatának, illetve a Falco KC NB I-es kosárcsapatának mérkőzéseiről. A szentpéterfai fiatalember szívügye a futball, alacsonyabb szinten ő maga is rendszeresen focizik, emellett a falu sportéletének szervezéséből is alaposan kiveszi a részét.

Vajda György

A futball sokat segített neki, talán ezért is védi szenvedélyesen. Pápáról indult, egy építőipari cég alkalmazottjaként írogatott az üzemi újságba, és közben meccsekre járva megismerkedett több sportújságíróval, akik elhívták az újságíró válogatottba focizni, ahol újabb barátokat, mentorokat szerzett. Eleinte a Mai Napnál külsőzött, majd a Győr-Sopron-Moson megyei Nyugati Hírlapnál kapott először státuszt újságíróként. Néhány év múlva a Magyar Hírlap külső munkatársa lett, utána a Blikk következett ismét belsősként, 1998 óta pedig a Nemzeti Sport labdarúgó-rovatának a munkatársa. Évek óta fanatikusan harcol a bundázás ellen, ezt a díjat is elsősorban ezért a megalkuvás nélküli harc iránt tiszteletből kapja. Mára kissé lelassult talán, de fiatalként örökmozgó volt, ha kidobták az ajtón, bement az ablakon, ezért is kapta a Motor becenevet.

Virányi Zsolt

A történelemtanári pályáról nyergelt át sportújságírónak. A Magyar Rádiónál 1998 nyarán kezdett el szorgoskodni, majd 2001-től cserélte el végleg a katedrát a mikrofonra. Kitartásának, szakmai alázatának és tudásának köszönhetően 2006-tól már a Magyar Rádió főállású sportriportere. Szakterülete az öttusa és az asztalitenisz, kedvence a jégkorong, tudósított a 2004-es paralimpiáról és a 2008-as pekingi játékokról, s természetesen ott lesz Londonban is. Tavaly első helyezést ért el a sportújságíró-szövetség nívódíj-versenyén a rádiósok között.

ÉLETMŰ-DÍJ

Kocsis L. Mihály

Sportújságíróként tiszteljük és köszöntjük, de ő sokkal sokoldalúbb ennél. A Népsportnál kezdte a pályafutását kereken 50 évvel ezelőtt, gyakornok volt, majd a főszerkesztő-helyettes posztig vitte 16 év alatt, közben egy éves belpolitikai kitérővel a Magyar Hírlapnál. Éveket töltött el vezetőként a Magyar Ifjúságnál, a Búvár című lapnál, a Nők Lapjánál, alapító felelős szerkesztője volt az Új Magyarországnak, felelős beosztásokat töltött be a Magyar televízióban, dolgozott a Magyar Nemzetnél, a Magyar Hírlap főszerkesztője is volt, manapság szabadúszó. Sportújságíróként tiszteljük és köszöntjük, de írt könyvet a sport témáin kívül többek között az Illés együttesről, Bara Margitról, a színészvilág tragédiáiról is, és kirándult a szépirodalomba is. Megkapta a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat és a Feleki László-díjat.

Kristóf Lajos

Puskás Öcsi szomszédjaként nem volt kérdés, hogy a sport és a labdarúgás központi szerepet játszik majd az életében, ám pályáját szobrászként kezdte, s ez a tevékenység a mai napig meghatározó számára. A szobrai fényképezése után átjárt a Kispest-pályára az edzéseket fotózni, így került bele a sportújságírás világába. Évtizedekig dolgozott a Népsportnak, a Foci 7 című lap pedig rendszeresen az ő címlapjaival jelent meg. A szobrászkodás és a fényképezés ma is kitölti napjait. A kispesti Előtér-galériában Puskás-fotóiból áprilisban nyílt kiállítást az érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították. Hitvallása, hogy sokszor volt szerencséje egy-egy jó kép elkészítésénél, de a szerencséért is meg kell dolgozni.  

Török László

Magnósként kezdte a Magyar Rádiónál, ahol 38 évet húzott le: 1971-től külsősként, majd 1982-től belsősként a Szepesi György vezette, Gulyás Gyula és Vas István Zoltán fémjelezte legendás csapat tagjaként. Öt nyári és öt téli olimpiáról tudósított, s egyfajta rekordként 1985 és 2006 között minden úszó és vízilabda Európa- és világbajnokságon jelen volt. A Magyar Rádiótól 2007-ben vált meg, ebben az évben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Feleki-díjjal ismerte el kimagasló sportriporteri tevékenységét. Nyugdíjasként is aktív, a Magyar Vízilabda Szövetség sajtófőnökeként dolgozik, valamint a Sportklub kommentátoraként a jégkorong-mérkőzéseken.